The black star's light 2.fejezet

Mostanában az írók nem nagyon frisselgetnek szóval úgy döntöttem én teszek ellene és megörvendeztetem azokat akik várták(de valszeg senkixD) a The Black Star's light 2. fejezetével.

Nem is fecsérlem az időt íme a feji.

2.FEJEZET

-Jó napot kívánok Dumbledor professzor és önnek is Annabella!-mondta mély,öblös hangon.

-Szervusz Hagrid!-válaszolt energikusan Dumbledor úr.

-Hagrid.-mosolyogva nagyi.-Megkérhetnélek arra hogy vigyáz az unokámra?-Aztán felém fordultak.Hagrid rám mosolygott.

-Hát persze.

-Köszönjük Hagrid.-mondta és aztán távoztak.Hagrid elém lépett és lemosolygott rám.

-A nevem Rubeus Hagrid a Roxfort kulcs és háztály őrzője.

-Örülök hogy meg ismerhetem Hagrid!Rebecka vagyok.-itt villantottam felé egy mosolyt.

-Ohh sokat hallottam ám rólad!-szólt vidáman.-Na de gyere velem a házamba.Vendégeket várok!-ez a fickó vajon mindig olyan vidám?Tettem fel magamnak egy idióta kérdést.Vettem egy mély levegőt,de utána le is merevedtem.Hagridra kaptam a fejem és lassan megszólaltam.

-Hagrid ugye te....nem egészen vagy hétköznapi?-kérdeztem kíváncsian.Telsejen más volt az illata mint egy átlag embernek. Hasonlított az óriásokéhoz,de mégsem volt teljesen olyan....A kérdésemmel eléggé megleptem mert csak nagyokat pislogva nézett rám.Így utólag belegondolva ez illetlenség volt....-"Hát eléggé"-nevetett fel Sophia-"Kérj bocsánatot kicsim"-mondta lágyan.-Sajnálom Hagrid.Csak kicsúszott.-néztem fel rá nagy cica szemekkel.Erre egy picit megnyugodott és elmosolyodott.

-Semmiség.De komolyan sietni kellene a házamhoz mert vendégek jönnek.Add csak ide a baglyodat úgy gyorsabban haladunk.-élénkült fel és neki indult...én pedig követtem.Heléna bealudt amíg ott álltunk szóval nem volt vele sok gond...

-Akkor nem fogok zavarni.-mondtam eltökélten.-Ha jól látom akkor ott van egy erdő.Elleszek akkor.Úgyis szeretem a természetet.-végül is tünde vagyok részben...tettem hozzá magamban.

-Mindenképpen be akarom neked mutatni őket.Vicces fiúk.-mondta megnyugtató hangon.-Utána elviszlek az erdőbe egy tisztásra ahol nyugodtan lehetsz ha szeretnéd.

-Rendben.-a háza a birtok egyik távolabbi pontján volt.De az oda vezető utat végig beszélte.Elmesélte hogy imádja a sárkányokat és a különböző lényeket.Azt is hogy akik most jönnek hozzá tekergők néven ismeri mindenki.Amikor odaértünk kicsi kunyhószerű házához elé szaladt egy kutya.

-Agyar!-nevetett fel majd megdögönyözte az állatot ami össze vissza nyalta gazdáját.-Rebecka bemutatom Agyart a segédemet.-azzal a kutya rám vetette magát.Mindenhol összenyálazott....

-Én is örülök Agyar.-simiztem meg a fejét.Hagrid még fél óráig készülődött a vendégek fogadására és közben mesélt mindenféléről,de főleg a Tiltott Rengetegről.Még egy kis idő telt el amikor az az ötlete támadt hogy menjünk ki a ház elé, úgy hamarabb megláthatjuk ha jönnek.Én meg nem vagyok semmi jónak elrontója így bele mentem.Itt is eltöltöttünk 10 percet amikor a domb tetejéről 4 rohanó alakot láttunk meg.

-Ők azok.-rikkantott fel Hágrid.Mire Heléna felkelt a vállamon mert én ugrottam egyet a hangos megnyilvánulására.Amikor leértek hozzánk az idegenek,döbbenten vettem észre hogy egyikük mégsem idegen annyira.Hágrid rögtön bemutatott minket egymásnak.

-Rebecka ők itt James Potter,-mutatott egy kócos,szemüveges fiúra aki pimaszul vigyorgott,-Remus Lupin,-itt egy nyúzott, soványabb ám de mosolygó srácra-Peter Petegrew,-egy patkányszerű gyerek-és Sirius Black.-nah ő az ismeretlen ismerős...

-Hát nem megmondtam hogy újra fogunk találkozni szép hölgyem?-kérdezte egy féloldalas,önelégült mosollyal Sirius.

-De megmondtad,csak nem gondoltam hogy be is valósul.-vágtam hozzá.Rühellem ha valaki le "hölgyezik" Otthon sem meri már senki, mert tudják hogy erre igazán be tudok pöccenni.Ennél csal egyvalami bosszant jobban...ha magáznak.

-Miért vagy ilyan harapós?-kérdezte gügyögve,mire Heléna jóformán megtámadta.-Állítsátok le ezt az idege beteg baglyot!-kiabálta.Mire barátai csak nevettek.

-Heléna gyere ide.-szóltam rá,ő engedelmesen visszaröppent vállamra.-Nos Hágrid mostmár felfedezhetem az erdőt?-kérdeztem élénken.

-Persze de Agyarnak veled kell mennie.

-Perszepersze.

-Hova hova ifjú hölgy?-állt elém Sirius összehúzott szemöldökkel.

-El sétálni míg ti Hágriddal beszéltek.Majd jövök vissza ha megbeszéltetek mindent és aztán meg szeretnélek titeket ismerni.-mondtam nyugisan.Majd egy intéssel elköszönve bevetettem magam az erdőbe.Agyar elvezetett egy rétre majd lefeküdt egy kidőlt fatörzs mellé.Én arra telepedtem le.Megnyitottam az elmém és összekapcsoltam Helénáéval.Teljesen más színben látta a világot.Mindent nagyobbnak lát és teljesen més perspektivából.Egyszer csak felröppent és az ő szemszögéből megmutatta az erdőt.Hirtelen zörgést hallottam a bokorból mire Agyar felpattant ugatott eggyett majd elfutott.De bátor egy kutya.Gondoltam ironikusan.Ebben a pillanatban lépett a rétre egy kentaur.Fegyvert szegezett rám...

-Ki vagy idegen?-csattant hangja.Nahát akkor vegyük elő az illedelmes udvarias stílust.

-Rebecka Adalaide Evenstar vagyok Messzelátó.-Nevem hallatán döbbenten pislogott.Fiatal lehetett hiszen még volt akkora mint egy kifejlett kentaur,de így is méretes volt.Fegyverét a földbe szúrta majd meghajolt.

-Hát eljött Hercegnő.A csillagok megjósolták jövetelét bár nem így képzeltem el önt.-csak bólintottam.Utálom a rangom és származásom....De most jól jött....Felemelte fejét.-Goran vagyok.

-Örülök a találkozásnak Goran.Ha megkérnélek mesélnél erdőtök életéről, élőlényeiről és titkairól?-megilletődve állt pár percig majd bólintott.-Sétáljunk közben.-ajánlottam kedvesen mosolyogva.Nem szolt semmit csak mellésétált majd elindultunk a rét szélén.

(Lupin szemszöge)

Hiába itt voltak barátaim nem tudtam rájuk figyelni,csakis a fekete hajú szépség körül forogtak gondolataim.Sirius egyik vicce közepén Agyar vágtatott be Hagrid házába.Ugrálva ugatott és közben kifelé lendült.

-SZerintem azt akarja hogy kövessük.-szólalt meg James.Hagrid csak bólintott és fegyvert ragadott.

-Siessünk!-mondta feszülten.Mind a 4en nekiiramodtunk.Petert ott hagytuk mert nem bírja  az veszélyes helyzeteket.Agyar egy rét felé vezetett minket amit mi már jól ismertünk.Hirtelen kürt szó harsant az addig szinte néma erdőben.Mingenki meggyorsitotta lépteit,hiszen tudtuk a kentaurok használnak csak ilyet.A rét szélénél megtorpantunk.Nem csoda a megdöbbentő látványtól.A rét közepén ült Rebecka és egy kentaur nyújtotta felé a kezét.Miközben az erdőből egyre több lény bukkant fel.Főleg kentaurok de volt ott pár unikornis is.A fekete hajú szépség elfogadta a felé nyúló segítő jobbot ami szó szerint felrántotta.A kentaurok felemelték a fegyverüket és már attól tartottunk hogy felé hajítják de csak a földbe szúrták.Majd meghajoltak enyhén pont úgy mint az unikornisok.

-Ők kik Goran?-kérdezte csilingelő hangon a kentaurokra mutatva.

-Ők a családomhoz tartoznak.

-ÓÓÓ így már értem.Nagyon örülök.-mosolygott rájuk bájosan.Ezek után a többi kentaur elment míg az unikornisok csak álltak..-Szabad?-kérdezte az egyszarvúaktól?Azok csak prüszköltek eggyett.Ő pedig feléjük szaladt majd lefékezett előttük.Óvatosan kinyújtotta a kezét és várt.Mi csak visszafojtott lélegzettel figyeltük ténykedését.Valószinőleg az unikornis megunta a semmittevést mert a fejét Becky tenyeréhez simította.Aki elkezdte simogatni intenzíven.

-Jóól van-kuncogott fel mikor a többi állat is odaügetett.Hátra sem nézve megszólalt.-Meddig akartok még ott álldogálni?-kérdezte kíváncsian.Erre mind megdöbbentünk.-De ha már itt tartunk nagyi ti is előjöhetnétek.Nem szeretem ha valaki titokban néz vagy esetleg csak leskelődik.-Mind előjöttünk,hátra nézett és kék szemében huncut fény csillant.Az előtte lévő unikornishoz fordult majd füléhez hajolva súgott valamit.Majd megfogta a sörényét és egy lábát lendítette majd a következő pillanatban  már az unikornis hátán volt!! A lény elkezdett felénk ügetni,majd lefékezett úgy 10méterre előttünk.

-Gyertek már.Nem harapnak.-Szólt szkeptikusan.Mi lassan előjöttünk nehogy megijesszük az állatot.Rebecka egy ideig nézett minket majd lepattant.Az unikornis nem tágított mellőle.-Miért vagytok ennyire óvatosak?-kérdezett rá egy tényre.

-Tudod Becky eddig nem fordult elő hogy az unikornisok igy megtürtek volna embert.-mondta neki Hagrid.Erre ő kicsit eltátotta száját.

-ÓÓh ezek szerint ti még nem lovagoltatok unikornison?-nézett ránk ártatlanul.

-Hogy csináltuk volna ha nem is engedik meg ?!-csattant fel Sirius.

-Megkérhettétek volna őket hogy engedjék meg.-mondta magától értetődően.-Na de ha eddig nem csináltátok akkor most.-csillant fel a szeme.Így olyan volt akár egy kisgyerek.-Kit vigyek el egy körre?-kérdezte izgatottan.

-Szerintem Remus szívesen lovagolna.-szólalt meg vigyorogva James.Majd előre lökött.

-Akkor Remus gyere.-szólt élénken.De mivel nem indultam megragadta a kezem és magával húzott.Felült az unikornisra.-Gyere ülj fel mögém.-a ló szerű teremtmény csak állt és várt.Lassan felültem mögé,de már éreztem hogy hiba volt.-Szoríts erősen Remus,mert ha nem teszed leesel.-mondta nyugodtan-Mozdulj majd úgy ahogyan én,mert nem lesz egy lassú menet.-hangjából sütött a tapasztalat és a vidámság.Oda hajolt az unikornishoz majd elkezdett a fülébe suttogni.Csak én hallottam.

-Fuss Hullócsillag úgy mint ha utoljára tehetnéd.-Erre a ló megugrott majd eszeveszett vágtába kezdett.Ügyesen szlalomozott és nem is estem le mert hallgattam Beckre.

Egy ideje futhattunk amikor az unikornis hirtelen megfordult és visszaindult...Kétszer gyorsabban....Azt hittem hogy leesek de nem történt meg.Viszont egy idő után félrekanyarodott és egy másik irányba.Egy gyönyörű pataknál állt meg.

-Ugorj le Remus.-hallgattam rá.Majd ő is követett.-El akart ide jönni remélem nem baj hogy nem állítottam meg?-nézett rám aggódva.

-Nem baj.-mondtam rekedten.Megköszörültem a torkom majd rá néztem.Istenem annyira szép....-Honnan jöttél?-kérdeztem a nyugodt csendet megszakítva.

-Magyarországról.Ott élek a nagymamámmal és a bátyámmal.Bár ő most háborúban van..,-sóhajtotta.

-A szüleid?

-Meghaltak.Édesanyám akkor mikor én születtem,apám pedig  rá egy hétre veszett oda egy csatában.-meglepődtem az őszinte válaszon....Leült én pedig mellé telepedtem.

-Ha kíváncsi vagy válaszolok,bár úgy lenne igazságos ha a többiek is itt lennének.Bár ha akarod idehozathatom őket.-mondta egy huncut mosolyjal.

-Hogy?-kérdeztem döbbenten.

-Ti angol varázslók szerintem nem tudjátok de az unikornisoknak nagyon sok ereje van.Képesek a teleportációra is többek közt.Na akkor hozzuk ide őket vagy ne? Mondjuk annál a rétnél van nagyi és Dumbledor professzor is szóval az lenne jó ha visszamennénk.-csak pislogtam rá.-Na akkor eldölt.Mi megyünk.Hullócsillaag-szólalt meg hangosabban.Erre az egyszarvú odaügetett.-Vigyél vissza minket kérlek.-a teremtmény lehajolj majd becsukta szemeit.A szarva elkezdett világitani.Majd eltűnt minden és a mező szélén a fák takarásában találtam magunkat.-Köszönöm szépen.-ölelte át az állat nyakát.-Mehetünk Remus.-ugrott fek magával húzva engem is.Kisétáltunk a takarásból és tényleg ott volt mindenki akit mondott.Egy vörös hajú nő állt az igazgatónk mellett.Mit ne mondjak sugárzott belőle a felsőbb rendűség és az elegancia...Hirtelen csapott belém a felismerés hogy ki is az a nő.A magyar mágia ügyi miniszter....

-Naagyiii-sikította a Rebecka,aztán elkezdett szaladni kecsesen,könnyedén mintha neki ez csak séta lenne....Rávette magát a miniszter asszonyra...AKI CSAK MOSOLYGOTT!! Mintha ez mindennapos lenne.

-Kicsim nekem is hiányzotál de nyugodj le.Még megijeszted a fiukat.-mosolyodott el.Hamar én is csatlakoztam barátaimhoz és onnan néztem tovább őket.

-De nagyíííí.Képzeld találkoztam egy csomó kentaurral és teeljesen mások mint otthon meg az unikornisok is uuh képzeld találkoztam egy unikornissal akit Hullócsillagnak hívnak és lehet hogy tovább fog fejlődni.Segiteni akarok neki mert ha olyan lesz mint Night akkor biztos tetszene neki és végre neki is lehetne párja.Úgyhogy majd kéérd meg Dumbledor urat hogy had vigyük el meert az ooolyan jó lenne.Megmeg kéépzeld mentem Remussal lovagolni és ttök király volt meg ők annyira mások mint otthon bárki.Meg Heléna nemtom hon van de ugye visszajöön?-én csak nagy szemekkel bámultam rá.De ahogy körbepillantottam szinte mindenki.Ki hitte volna hogy ennyi energia van egy ilyen kicsi testben?!

-Kicsim nyugodj meg vegyél mééj levegőt majd csücsülj le.-Beck levágta magát törökülésbe majd felnézett.Ebben a pillanatban egy bagoly szállt a vállára.-Nos akkor megnyugodtál?-erre egy bólintást kapott válaszul.-Oké szívem.Na most be kell jelentenünk valamit picim.Te és Samy ide fogtok járni suliba a jobb kapcsolat miatt.

-Aham... Anne nagyi ez szép és jó,de elárulnád hogy akkor miért nem ezzel kezdted a napot?

-Mert tudom mennyire nehezen viseled a környezet  váltást meg mennyire ragaszkodsz a dolgokhoz.

-Aham.

-Itt beleszólnék-lépett elő az igazgató úr.-Mivel te eddig teljesen máshogy tanultad a mágiát,mármint pálca nélkül a nagymamád bepótolja veled a dolgokat és mindent magaddal hozhatsz mert külön szobát fogtok kapni a barátnőddel.-mi csak kapkodtuk a fejünket...Akkor most MI VAN?-És ők fognak titeket körbe vezetni és kisérgetni az első hetekben.Most fogunk titeket beosztani egy házba már csak Samanthára várunk.

-HMMM de ugye még haza ugorhatok majd?-itt felkacagtak.

-Hát persze hiszen még csak Július van.

-Hmm.Samy mikor jön?

-30perc.-válaszolta Becka nagyija.

-Nagyi én komolyan szeretlek imádlak de nem hagynál itt valük-itt felén intett-egy picit? Lenne pár kérdésem.-Hirtelen egy tűzcsóva csapott fel az emlitett előtt.Majd egy levél jelent meg.Kinyitotta majd elmosolyodott.

-Albus nem fogod ma beosztani őket.Ami azt illeti már csak egy órát maradhatunk.Sietnünk kell haza mert a népünk már vár.-fogalmazott rejtélyesen.-Becky megbeszélek pár dolgot Albussal majd értegy jövök.-azzal már indultak is.A síri csöndet amit maguk után hagytak Hagrid törte meg.

-Örülök hogy ide fogsz járni.Legalább valaki kordában fogja tartani ezeket a rosszcsontokat.-Itt Sirius és James felhorkantott.

-Mi a baj fiuk tán baj van?-pislogott ártatlanul.

.-IGEN!-vágták rá egyszerre.

-Oké mert nem érdekel.Na van pár kérdésem.Milyen itt tanulni?Milyenek a tanárok és a diákok?Lehet valakit szivatni? Mennyire türelmesek?-a kérdések csak úgy záporoztak belőle.Mi pedig mindenre válaszoltunk.Bár közben visszaindultunk Hagrid háza felé.Meséltek neki Pipogyuszról,a házvezetőkről, és alapjában mindenről.Hamar eltelt az idő és észrevettük hogy egy rokonlelket találtunk.Hasonlitott ránk mármint a Tekergőkre de mégsem....Ő sokkal kedvesebb volt és ártatlannabb...

(Rebecka pow)

-Gyere picim megyünk.-nyitott be Hagrid házába nagyi.Pedig nagyon nem akartam menni...Annyira szimpik voltak  a srácok.Főleg Remus...valamilyen furcsa érzés kap el akárhányszor megszólal...Meglódul a szívem és boldogság tölt el minden szavától....

-Ideje búcsúznom.-szóltam szomorúan.-Szeptemberben találkozunk.

-Vagy még hamarabb is-mondta Arya nagyi.Mindenkit megöleltem majd kiléptem a házból.Nagyival gyorsan a kapuhoz értünk.

-Mama megigértem Sophinak hogy vele utazom hazafelé...-néztem rá nagy szemekkel-szabad?

-Persze.Heléna legalább kirepüli magát.-Csak elmosolyodtam majd az erdőbe vettem magam.Átváltoztam igazi alakomba majd nekilódultam.Egy eldugodt tisztáson találtam meg az én pót anyukámat Heléna társaságában.Mikor meglátott hirtelen felém mozdult.Hatalmas lilás testével szinte körbevett."De mit vár az ember egy sárkánytól?"mosolyogtam kérdésén.Hiszen egyikünk sem ember.