Alone

                                     

Hát ismét itt vagyok,kicsit negativabb dolgokkal.Mivel az én drága egyetlen egy szerelmem baszik rám,nem keres sőt van egy rossz előérzetem hogy megcsal...Na de rajta kívűl azt hiszem megbántottam egy szívemhez közel álló személyt.Szegény Manóról olyan vidit csináltam amiért haragszik rám....Ezért tiszta szomorú vagyok...De segáz majd lesz valami..Remélem...De basszus annyira egyedül érzem magam....

"A múlt sötét árnyékát féltem...

S a jövő fényébe kiléptem.

Fénytől majdnem szenesre megégve...

Gyorsan húzódtam vissza... a sötétbe.."

Nem fogok többé hinni az emberekben, mert egy ember becsapott. Gyűlölni fogom azokat, akik elrejtett kincset találnak, mert én nem találtam meg az enyémet.

 Az élet túl rövid ahhoz, hogy haragot tartsunk. Túl rövid ahhoz, hogy eltaszítsunk magunktól valakit anélkül, hogy meghallgatnánk, amit mondani szeretne.

Győzd le haragod, add fel büszkeséged. Nem érheti szenvedés azt, akit semmi sem béklyóz, akinek semmije sincs.

Ha a düh és az adrenalin egyesül, emberfeletti erejű vadállattá változtathat egy embert.

Az emberben mindig lesz elég méreg, hogy beköpjön vele másokat

Köszönöm... Akkor is, ha szerinted fölösleges. (...) Sérülések százait hordom magamban, miközben úgy kell tennem, mintha én lennék a világ legboldogabb embere. Ma legalább úgy éreztem, hogy valaki kézen fog, és azt mondja: nem vagy egyedül. (...) Úgy éreztem, hogy szeretnek, hasznos, fontos vagyok.

A tanulságnak fájdalom nélkül nincs értelme . Ez azért van, mert ha nem tudsz valamit feláldozni akkor nem kapsz semmit cserébe . De ha egyszer már kiálltál a fájdalom ellen és leküzdötted, akkor kapsz egy szívet , ami erősebb, mint minden más. Igen kapsz egy Acél szívet.

Látnunk kell, hogy a művészetben nem az iskola, nem a gyakorlat, nem a technika, nem az eltanulható módszer a fontos, hanem kizárólag az egyéniség. Egyedül ez képes arra, hogy újat, mást, az eddigiektől eltérőt alakítson.

Magam vagyok az oka, hogy egyedül vagyok. Meg se próbáltam, hogy tartozzak valahova. Nem tudtam, mit akarok, csak azt tudtam, mit nem akarok.

Nevetséges, amit most elárulok magának: én már annyira egyedül vagyok, hogy elbőgném magam a boldogságtól, ha valaki akarná, hogy vigyázzak rá. Valaki...

Én többre tartom a meghitt viszonyt a hódításnál, a nyugalmat a kalandoknál. És ami a fő, hogy bár vannak köröttem mindenféle férfiak, azért én egyedül fekszem és egyedül kelek, és ha hajnalban rám tör a félelem és a magány, nincs kit felhívjak, hogy jöjjön, és mentsen meg.

Lelkének sebe mélyült, de nem volt már olyan eleven. A csend, amely körülfogta, s kemény konoksággal visszhangozta magányos lépteit, mindig egy és ugyanazon körben forgó gondolatait, megnövesztette ugyan árvaságának érzetét, de már mindennapjainak részévé vált. Félt az estétől, amikor hazaért, s nem volt kire várnia. Félt a reggeltől, amikor egyedül ébredt, s nem figyelhette alvását, ébredését, jövés-menését annak a lénynek, akinek létezése teljesen betöltötte. A bénaság érzése, hogy valamit kitéptek lelke belsejéből, s hogy a csonk egyre vérzik, és soha nem gyógyul be, soha nem egészül ki - egy pillanatra sem hunyt ki. De most már mindez hozzátartozott az életéhez.

Az öröm mindig segít rajtunk, akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény.

Ennyi voltam mára Viszlát Yoriko voltam.