Happy Christmas and New Year!!!:D

Boldog Karácsonyt utólag is mindenkinekxDRemélem sok jót kaptatok :D

Így én is hozok nektek majd ugye szilveszteri és karácsonyi meglepetést képek formájában :D

Remélem mindenki várja 2012őt és reménykedik minden jóban és harcol az álmaiért :D

És nem engedi hogy a sok picsa elrontsa az évét vagy a kedvét.(ellenkező esetben erős ráhatást ajánlok az illető testrészeire vagy lágyabb pontjaira)xD 

Íme az én ajándékom :D

Bátor vagy épp hülye

Hát lehet hogy hülyeséget fogok csinálni vagyis inkább csinálok de akkor is leírom amit akarok.

Csak úgy fogom hogy ne értse meg csak az aki tudja hogy mi van vagyis azért mindenki értse csak ne tudják hogy kiről van szó.Na ez aztán értelmesre sikeredettxDNa de elsőnek valami más.A blognak 4362 olvasója volt eddig*.* Ami nagy szám,legalábbis nekem:D És naagyon örülök annak hogy ennyien olvasták el a hülyeségeimet :D Úgyhogy nagyon szépen köszönöm annak aki végig olvasta a blogomat.:)

Na a másik téma.Valaki tetszik nekem.És az az illető csak barátnak tekint,de nem akarom elveszíteni és ezért inkább kussolok és vele vagyok barátként.De ezt egypáran nehezítik mert el akarják neki mondani.De én azt nem akarom,mert valószínűleg akkor nem fog velem szóba állni :(

Az meg nagyon nem jó.Úgy hogy csendes csodálóba mentem át. Egyesek azzal gyanúsítottak meg hogy poszterem van róla és szentélyt építettem neki-.- de le kellett őket lomboznom mert nagyon nemxD  Na de lényeg  hogy nemtudom mixD Hát ez kész azt se tudom hogy miért írtam lexD

De amikor mellettem van és megérzem a illatát*.* EEH komolyan leütöm magamxD Nem vagyok én ilyen nyálas.De ha egyszer ezt hozza ki néha belőlem?XD De áhw annyian kinevettek amikor megtudták hogy pont Ő tetszik nekemxD megértettem őket sőt....úgy fogtam fel hogy: Jajj de jó :D felvidítottam őket :D xD Most mondja valaki hogy normális vagyokxD 

De nem baj:) Soha nem voltam azxD

Na de ennyi voltam mára mert tanulni kell -.- Na bye bye Yoriko voltam :D

Lonely

Hát újra itt...Sok dolog történt velem...Hát elvesztettem azt akit a legjobban szerettem/szeretek.Szerintem sokan hallották már azt hogy:Ha valakit igazán szeretsz engedd el,és ha ő is szeret akkor visszatér hozzád.
Hát ez oltári nagy baromság.Mondjuk saját tapasztalatról beszélek,de ha valakinek más hogy sült el ez az jelezzen pls.Hah....hiába...nélküle nem minden ugyan az.Sőt....mint ha egy részem hiányozna,nem ugyan olyan egy levegő vételem sem...(aki ismer az figyeljen mert ritka pillanatok egyike következik)komolyan én rontottam el a dolgokat...minden az én hibám...De az ő érdekében ez volt a legjobb döntés...Tudom hogy neki így lesz a legjobb....De hiányzik...Persze a barátaim nem tudják hogy mennyire.Az egyikük azt mondta hogy nem volt köztünk sem testi dolog ezért nem is hiányozhat annyira mint neki az ő pasija.De én nem így tartom...Könnyű a ruháidtól megszabadulni, és valakivel szexelni - mindenki így csinálja. Viszont valaki előtt őszintén megnyílni, megosztani vele a gondolataid, félelmeid, reményeid, vágyaid.. ilyen érzés valójában meztelennek lenni...Én ilyen kapcsolatban voltam vele.Mindent elmertem neki mondani,sőt most is elmernék...De ő idősebb és gondoskodnia kell a barátairól.Úgy hogy végül is ez neki így jobb lesz...Túl teszi magát rajta aztán keres magának egy hozzá való lányt...és boldog lesz.De az én szívem örökre nála marad....Tetszett egy másik fiú is de ő csak havernak tekint szóval nincs szerencsém ilyen téren.Mondjuk őt nem "kedvelem" annyira mint azt a lököttet...Na de mindegy...Az a lényeg hogy boldogak legyenek...:)
Még szegény Manóval és Chibivel sem vagyok ilyen téren őszinte.Van nekik elég gondjuk nélkülem is.Tamaról meg ne is beszéljünk...Larissa pedig így is felvidít ha beszél velem.De ez nem ugyan az....Még mindíg várom hogy felvillanjon oldal hogy bejelentkezett,hogy rám írjon hogy:sziaaa szíveem....De semmi....Kijelentette hogy nem jöhetünk össze...Hát jó.Én benne vagyok,ha neki ez kell...Most mondja valaki hogy nem vagyok hülyeXDNem harcolok,csak elfogadom.Én megmondtam neki hogy még mindig szeretem és azt mondta hogy ő is.Hát kiérti a férfiakat?Mert én tuti nem.Úgy hogy elhatároztam( hogy egy picit magamhoz térjek) porcba lövetem a következő fülbevalómat.Minden egyes lyuk valami nagy forduló pontot jelöl az életemben.Általában ezek rosszak....Az első a betegséget(gyengus az imurendszerem)a második a dédim halálát.És most lesz a harmadik lövetve.Azaz 5lyuk lesz a fülembe és 6-ot tervezek.
És hogy ne csak magamról írjak teszek pár idézetet is.

Idézetek

Két Téglából Van A Lelkem A Szívem Pedig Háromból , Ha Átversz Hozzád Baszom Mind Az Ötöt !! 

Felállt, hogy a csészét a mosogatóhoz vigye, de aztán megadta magát a kicsinyes 

vágynak, és inkább földhöz vágta. Mivel ő maga is összetört, 

legszívesebben mindent összetört volna maga körül. Törni-zúzni szeretett

volna, hogy olyan fájdalmat okozzon a világnak, amilyen fájdalmat a világ 

okozott neki.

Azt hiszem, én olyan vagyok, mint egy magányos farkas. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem szeretem az embereket, de - az igazat megvallva - csak akkor kedvelem őket, ha lehetőségem van mélyen a szívükbe és fejükbe látni.

Amikor 16 éves vagy, mindenkibe beleszeretsz. 17 évesen megismersz valakit, akit különlegesnek hiszel, de hamar 18 leszel, és már túl is vagy az első csalódáson. Mire betöltöd a 19-et, megtalálod azt, akit mindig is kerestél, de az érzések gyorsan változnak, és 20 évesen újra kezdenél mindent. De legbelül tudod, hogy valaki csak rád vár./NANA/

Ha egy szívet keresel, mi véd, szeret s imád, találj rám s megkapod mindazt, mit szíved kíván! 

Leplezem hogy mennyire fáj.. te csak annyit látsz hogy boldog vagyok, de nem tudom hogy mindig rólad gondolkodok, hogy lehet e köztünk még valami!! De leplezem hogy lásd hogy nem fáj közben belülről meghalok, összeroskadok..://

Amikor a kutyád a szemedbe néz, látod benne azt a sok szeretetet amit emberben soha nem láthatsz meg.!

Amikor a kutyád a szemedbe néz, látod benne azt a sok szeretetet amit emberben soha nem láthatsz meg.!

Kár,hogy nem érzed mennyire nagyon akarlak téged ! Ha nem is várhatok Tőled semmit sem, én akkor is és mégis Téged akarlak, hogy miért ? azt magam sem tudom.

Nyugszik A HaJnal, Pihen A TáJ, Nem Tudok Aludni, Mert Valami FáJ! Téged Kereslek, Utánad Vágyom, Mert Nem Hiányzott Így Még Senki A Világon!

Ha fáj A szíved, te csak dalolj,

Ne lássa senki, mi fáj oly nagyon,

De ha már magadban vagy csendesen,

Vonulj Vissza, és sírj keservesen. 

Magamhoz veszem a kedvenc borom. Zenét kapcsolok. Kimegyek és leülök a fűbe. Kicsit fázom. Nézem a csillagokat, iszom a bort. Kiveszem egy szál cigi a dobozból és rágyújtok. Figyelek a zenére. Nem akarok gondolkodni. Pihenni akarok. Mámorosan megrészegülve aludni a fűben. A szabad ég alatt. Nem törődni a holnappal. Megtehetném mindezt? Nem. De nem is én teszem meg. Hanem az a valaki aki csak most tudott felszínre törni belőlem. Most amikor mindennek vége. Amikor minden összeomlik. Amikor már minden mindegy. 

De ne aggódj, minden rendbe fog jönni. Minden. Folytatódni fognak az egysíkú napjaim. Újra átlagos leszek. Semmi izgalom, csak a megszokás. Ezt akarom? Nem! Nem akarom, de mit tehetnék? Fel kellett nőnöm és felelősséget kell vállalnom a tetteimért. Meg kell felelnem a környezetem elvárásainak. De most komolyan akarom én ezt? A francba is dehogy! Elegen basztak már át ahhoz, hogy rájöjjek nem kell megfelelnem senkinek. Szeressenek így vagy sehogy. 

Mért történik mindez? De nem…nem akarok gondolkodni. Lassan elfogy a bor, már nem fázom. Még maradok egy kicsit, nézem a csillagokat. Próbálom megérteni miért…

Én szerettem,Ő is szeretett,de elmúlt.

Én meghaltam,mert szerettem,de Ő él,mert boldog mással.

Annyira fáj, hogy nem törődsz velem, amennyire én szeretném, annyira fáj, hogy szeretlek, és ezt nem érzem már kölcsönösnek. Tudom, hogy csak akkor látlak újra, ha én elmegyek hozzád, és téged ez cseppet sem zavar, mint ahogy azt sem veszed észre, mennyi fájdalmat okozol közönyöddel nekem. De nem tudok túllépni rajtad, míg meg nem kaplak a tested és lelked teljes egészében, hogy te is azt érezd, amit én, hogy neked is fájjon minden egyes pillanat, amit nem velem töltesz, hogy fájjon minden egyes szívverésed, amikor rám gondolsz, hogy érezd, milyen, amikor szeretünk valakit. Nem vagy kőből, csupán kell valaki, aki megszelídít. Én vállalom ezt a szerepet, és ha sikeres leszek, akkor vagy örökké együtt élünk, vagy eldoblak, mert ezt is megérdemelnéd. De most még az a szerepem, hogy megszerezzelek, úgy, ahogy te tetted velem.

Csak egyszer sirnál ugy ahogy Én Érted..csak egyszer éreznéd amit Én érzek..csak egyszer látnád a könnyet az arcomon..S megtudnád milyen az igazi fájdalom! 

Soha nem leszel számomra Csupán Csak Egy Ember. Mindig is leszel valami,valami fontos,akit sohasem fogok elfelejteni .. Emlékezni fogok rád, mindig, ígérem neked. Legszívesebben átölelnélek és sohasem engednélek el,de már nem tehetem. Mert nem vagy az enyém. Ezt választottam,remélem jobb lesz neked. Az első szerelem mindig nyomot hagy a szívekben,mondják ..Én már tudom,hogy valóban így van. Meg még azt is mondják,hogy az első szerelemtől való elválás nehéz .. nem .. épp ez a nehéz,hogy sohasem válsz meg tőle..a szíved mindig felé húz, de nem szabad már úgy gondolni rá..

Egy tárgy, mi valaki kezében a halál,

Egy tárgy, mi valaki kezében egy vágy.

Egy eszköz, mi a halálhoz vezethet,

Egy eszköz, mi vérző sebet ejthet.

Egy vágás, minek ez az eszköze,

Egy vágás, melytől meghalhatsz örökre.

Egy fém, mely a bőrödbe hatolva,

Életed változhat egy perc múlva.

A halálnak eszköze, mi segít az úthoz,

S mi elvezet majd újra a jóhoz.

Egy penge, mit itt tartok kezembe,

Egy vágás, s mindennek vége.

Érzem a vér ízét, mi szépen csordogál,

S körülöttem láttok, egy tűzpiros tócsát.

Ki esik kezemből, most már a penge,

Ott vagyok egyedül, csendben, merengve.

Végem van tehát, ennyi az élet,

Egy vágás, s mindennek vége.

Már érzem a halálnak illatát,

S láttom életem utolsó álmát.

Mért is ne csináljam, hisz itt vagyok egyedül

Magányosan, míg mindenki derűl.

Egy lány, kit utoljára a világon,

Egy kis tárgy látott ezen a tájon. :(

Nem az a fájdalom sírni, zokogni hanem a fájdalmat mosolyba fojtani.

Na a végére tegyünk valami vicceset is.Szóval következzen bár demotiválós kép.:)

Hát azthiszem ezekhez nincs szükség kommentárra*.* oolyan aranyosak..Na de ennyi voltam mára

Chu Yoriko

Na akkor tiszta víz abba az idióta pohárba

Nos ahogy Miharu volt szíves felhivni rá a figyelmet a Shineeról szóló infók nem sajátok.

A forrás pedig egy Shineeval foglalkozó oldal .

Itt a linkje: http://shinee.gportal.hu/

Személy szerint bírom ezt az oldalt.Jók és helyesek az információk és rengeteg érdekes dolog van fenn az oldalon.És megkérném azért a tisztelt emberkét hogy ne drágázzon le mert akkor nagy az esélye annak hogy eldurran az agyam és sok hülyeségeket írok vagy megsértek valakit.De szeretnék bocsánatot kérni ha megbántottam valakit azzal a bejegyzéssel.Nem volt szándékos.Elég hülye vagyok szóval ha nem szólnak rám mindent elfelejtek....De ez nem mentség úgyhogy tényleg nagyonnagyon sajnálom.A képet illetően pedig nem jutottam semmire szal azt is sajnálom...Szégyellem magam amiért elfelejtettem.

I so sorry....Ha szeretnéd Miharu leszedem azt a valamit és ha megbékélsz és megengeded felraknám de most a te engedélyeddel.

Szóval Miharu várom a döntésed.

The black star's light 2.fejezet

Mostanában az írók nem nagyon frisselgetnek szóval úgy döntöttem én teszek ellene és megörvendeztetem azokat akik várták(de valszeg senkixD) a The Black Star's light 2. fejezetével.

Nem is fecsérlem az időt íme a feji.

2.FEJEZET

-Jó napot kívánok Dumbledor professzor és önnek is Annabella!-mondta mély,öblös hangon.

-Szervusz Hagrid!-válaszolt energikusan Dumbledor úr.

-Hagrid.-mosolyogva nagyi.-Megkérhetnélek arra hogy vigyáz az unokámra?-Aztán felém fordultak.Hagrid rám mosolygott.

-Hát persze.

-Köszönjük Hagrid.-mondta és aztán távoztak.Hagrid elém lépett és lemosolygott rám.

-A nevem Rubeus Hagrid a Roxfort kulcs és háztály őrzője.

-Örülök hogy meg ismerhetem Hagrid!Rebecka vagyok.-itt villantottam felé egy mosolyt.

-Ohh sokat hallottam ám rólad!-szólt vidáman.-Na de gyere velem a házamba.Vendégeket várok!-ez a fickó vajon mindig olyan vidám?Tettem fel magamnak egy idióta kérdést.Vettem egy mély levegőt,de utána le is merevedtem.Hagridra kaptam a fejem és lassan megszólaltam.

-Hagrid ugye te....nem egészen vagy hétköznapi?-kérdeztem kíváncsian.Telsejen más volt az illata mint egy átlag embernek. Hasonlított az óriásokéhoz,de mégsem volt teljesen olyan....A kérdésemmel eléggé megleptem mert csak nagyokat pislogva nézett rám.Így utólag belegondolva ez illetlenség volt....-"Hát eléggé"-nevetett fel Sophia-"Kérj bocsánatot kicsim"-mondta lágyan.-Sajnálom Hagrid.Csak kicsúszott.-néztem fel rá nagy cica szemekkel.Erre egy picit megnyugodott és elmosolyodott.

-Semmiség.De komolyan sietni kellene a házamhoz mert vendégek jönnek.Add csak ide a baglyodat úgy gyorsabban haladunk.-élénkült fel és neki indult...én pedig követtem.Heléna bealudt amíg ott álltunk szóval nem volt vele sok gond...

-Akkor nem fogok zavarni.-mondtam eltökélten.-Ha jól látom akkor ott van egy erdő.Elleszek akkor.Úgyis szeretem a természetet.-végül is tünde vagyok részben...tettem hozzá magamban.

-Mindenképpen be akarom neked mutatni őket.Vicces fiúk.-mondta megnyugtató hangon.-Utána elviszlek az erdőbe egy tisztásra ahol nyugodtan lehetsz ha szeretnéd.

-Rendben.-a háza a birtok egyik távolabbi pontján volt.De az oda vezető utat végig beszélte.Elmesélte hogy imádja a sárkányokat és a különböző lényeket.Azt is hogy akik most jönnek hozzá tekergők néven ismeri mindenki.Amikor odaértünk kicsi kunyhószerű házához elé szaladt egy kutya.

-Agyar!-nevetett fel majd megdögönyözte az állatot ami össze vissza nyalta gazdáját.-Rebecka bemutatom Agyart a segédemet.-azzal a kutya rám vetette magát.Mindenhol összenyálazott....

-Én is örülök Agyar.-simiztem meg a fejét.Hagrid még fél óráig készülődött a vendégek fogadására és közben mesélt mindenféléről,de főleg a Tiltott Rengetegről.Még egy kis idő telt el amikor az az ötlete támadt hogy menjünk ki a ház elé, úgy hamarabb megláthatjuk ha jönnek.Én meg nem vagyok semmi jónak elrontója így bele mentem.Itt is eltöltöttünk 10 percet amikor a domb tetejéről 4 rohanó alakot láttunk meg.

-Ők azok.-rikkantott fel Hágrid.Mire Heléna felkelt a vállamon mert én ugrottam egyet a hangos megnyilvánulására.Amikor leértek hozzánk az idegenek,döbbenten vettem észre hogy egyikük mégsem idegen annyira.Hágrid rögtön bemutatott minket egymásnak.

-Rebecka ők itt James Potter,-mutatott egy kócos,szemüveges fiúra aki pimaszul vigyorgott,-Remus Lupin,-itt egy nyúzott, soványabb ám de mosolygó srácra-Peter Petegrew,-egy patkányszerű gyerek-és Sirius Black.-nah ő az ismeretlen ismerős...

-Hát nem megmondtam hogy újra fogunk találkozni szép hölgyem?-kérdezte egy féloldalas,önelégült mosollyal Sirius.

-De megmondtad,csak nem gondoltam hogy be is valósul.-vágtam hozzá.Rühellem ha valaki le "hölgyezik" Otthon sem meri már senki, mert tudják hogy erre igazán be tudok pöccenni.Ennél csal egyvalami bosszant jobban...ha magáznak.

-Miért vagy ilyan harapós?-kérdezte gügyögve,mire Heléna jóformán megtámadta.-Állítsátok le ezt az idege beteg baglyot!-kiabálta.Mire barátai csak nevettek.

-Heléna gyere ide.-szóltam rá,ő engedelmesen visszaröppent vállamra.-Nos Hágrid mostmár felfedezhetem az erdőt?-kérdeztem élénken.

-Persze de Agyarnak veled kell mennie.

-Perszepersze.

-Hova hova ifjú hölgy?-állt elém Sirius összehúzott szemöldökkel.

-El sétálni míg ti Hágriddal beszéltek.Majd jövök vissza ha megbeszéltetek mindent és aztán meg szeretnélek titeket ismerni.-mondtam nyugisan.Majd egy intéssel elköszönve bevetettem magam az erdőbe.Agyar elvezetett egy rétre majd lefeküdt egy kidőlt fatörzs mellé.Én arra telepedtem le.Megnyitottam az elmém és összekapcsoltam Helénáéval.Teljesen más színben látta a világot.Mindent nagyobbnak lát és teljesen més perspektivából.Egyszer csak felröppent és az ő szemszögéből megmutatta az erdőt.Hirtelen zörgést hallottam a bokorból mire Agyar felpattant ugatott eggyett majd elfutott.De bátor egy kutya.Gondoltam ironikusan.Ebben a pillanatban lépett a rétre egy kentaur.Fegyvert szegezett rám...

-Ki vagy idegen?-csattant hangja.Nahát akkor vegyük elő az illedelmes udvarias stílust.

-Rebecka Adalaide Evenstar vagyok Messzelátó.-Nevem hallatán döbbenten pislogott.Fiatal lehetett hiszen még volt akkora mint egy kifejlett kentaur,de így is méretes volt.Fegyverét a földbe szúrta majd meghajolt.

-Hát eljött Hercegnő.A csillagok megjósolták jövetelét bár nem így képzeltem el önt.-csak bólintottam.Utálom a rangom és származásom....De most jól jött....Felemelte fejét.-Goran vagyok.

-Örülök a találkozásnak Goran.Ha megkérnélek mesélnél erdőtök életéről, élőlényeiről és titkairól?-megilletődve állt pár percig majd bólintott.-Sétáljunk közben.-ajánlottam kedvesen mosolyogva.Nem szolt semmit csak mellésétált majd elindultunk a rét szélén.

(Lupin szemszöge)

Hiába itt voltak barátaim nem tudtam rájuk figyelni,csakis a fekete hajú szépség körül forogtak gondolataim.Sirius egyik vicce közepén Agyar vágtatott be Hagrid házába.Ugrálva ugatott és közben kifelé lendült.

-SZerintem azt akarja hogy kövessük.-szólalt meg James.Hagrid csak bólintott és fegyvert ragadott.

-Siessünk!-mondta feszülten.Mind a 4en nekiiramodtunk.Petert ott hagytuk mert nem bírja  az veszélyes helyzeteket.Agyar egy rét felé vezetett minket amit mi már jól ismertünk.Hirtelen kürt szó harsant az addig szinte néma erdőben.Mingenki meggyorsitotta lépteit,hiszen tudtuk a kentaurok használnak csak ilyet.A rét szélénél megtorpantunk.Nem csoda a megdöbbentő látványtól.A rét közepén ült Rebecka és egy kentaur nyújtotta felé a kezét.Miközben az erdőből egyre több lény bukkant fel.Főleg kentaurok de volt ott pár unikornis is.A fekete hajú szépség elfogadta a felé nyúló segítő jobbot ami szó szerint felrántotta.A kentaurok felemelték a fegyverüket és már attól tartottunk hogy felé hajítják de csak a földbe szúrták.Majd meghajoltak enyhén pont úgy mint az unikornisok.

-Ők kik Goran?-kérdezte csilingelő hangon a kentaurokra mutatva.

-Ők a családomhoz tartoznak.

-ÓÓÓ így már értem.Nagyon örülök.-mosolygott rájuk bájosan.Ezek után a többi kentaur elment míg az unikornisok csak álltak..-Szabad?-kérdezte az egyszarvúaktól?Azok csak prüszköltek eggyett.Ő pedig feléjük szaladt majd lefékezett előttük.Óvatosan kinyújtotta a kezét és várt.Mi csak visszafojtott lélegzettel figyeltük ténykedését.Valószinőleg az unikornis megunta a semmittevést mert a fejét Becky tenyeréhez simította.Aki elkezdte simogatni intenzíven.

-Jóól van-kuncogott fel mikor a többi állat is odaügetett.Hátra sem nézve megszólalt.-Meddig akartok még ott álldogálni?-kérdezte kíváncsian.Erre mind megdöbbentünk.-De ha már itt tartunk nagyi ti is előjöhetnétek.Nem szeretem ha valaki titokban néz vagy esetleg csak leskelődik.-Mind előjöttünk,hátra nézett és kék szemében huncut fény csillant.Az előtte lévő unikornishoz fordult majd füléhez hajolva súgott valamit.Majd megfogta a sörényét és egy lábát lendítette majd a következő pillanatban  már az unikornis hátán volt!! A lény elkezdett felénk ügetni,majd lefékezett úgy 10méterre előttünk.

-Gyertek már.Nem harapnak.-Szólt szkeptikusan.Mi lassan előjöttünk nehogy megijesszük az állatot.Rebecka egy ideig nézett minket majd lepattant.Az unikornis nem tágított mellőle.-Miért vagytok ennyire óvatosak?-kérdezett rá egy tényre.

-Tudod Becky eddig nem fordult elő hogy az unikornisok igy megtürtek volna embert.-mondta neki Hagrid.Erre ő kicsit eltátotta száját.

-ÓÓh ezek szerint ti még nem lovagoltatok unikornison?-nézett ránk ártatlanul.

-Hogy csináltuk volna ha nem is engedik meg ?!-csattant fel Sirius.

-Megkérhettétek volna őket hogy engedjék meg.-mondta magától értetődően.-Na de ha eddig nem csináltátok akkor most.-csillant fel a szeme.Így olyan volt akár egy kisgyerek.-Kit vigyek el egy körre?-kérdezte izgatottan.

-Szerintem Remus szívesen lovagolna.-szólalt meg vigyorogva James.Majd előre lökött.

-Akkor Remus gyere.-szólt élénken.De mivel nem indultam megragadta a kezem és magával húzott.Felült az unikornisra.-Gyere ülj fel mögém.-a ló szerű teremtmény csak állt és várt.Lassan felültem mögé,de már éreztem hogy hiba volt.-Szoríts erősen Remus,mert ha nem teszed leesel.-mondta nyugodtan-Mozdulj majd úgy ahogyan én,mert nem lesz egy lassú menet.-hangjából sütött a tapasztalat és a vidámság.Oda hajolt az unikornishoz majd elkezdett a fülébe suttogni.Csak én hallottam.

-Fuss Hullócsillag úgy mint ha utoljára tehetnéd.-Erre a ló megugrott majd eszeveszett vágtába kezdett.Ügyesen szlalomozott és nem is estem le mert hallgattam Beckre.

Egy ideje futhattunk amikor az unikornis hirtelen megfordult és visszaindult...Kétszer gyorsabban....Azt hittem hogy leesek de nem történt meg.Viszont egy idő után félrekanyarodott és egy másik irányba.Egy gyönyörű pataknál állt meg.

-Ugorj le Remus.-hallgattam rá.Majd ő is követett.-El akart ide jönni remélem nem baj hogy nem állítottam meg?-nézett rám aggódva.

-Nem baj.-mondtam rekedten.Megköszörültem a torkom majd rá néztem.Istenem annyira szép....-Honnan jöttél?-kérdeztem a nyugodt csendet megszakítva.

-Magyarországról.Ott élek a nagymamámmal és a bátyámmal.Bár ő most háborúban van..,-sóhajtotta.

-A szüleid?

-Meghaltak.Édesanyám akkor mikor én születtem,apám pedig  rá egy hétre veszett oda egy csatában.-meglepődtem az őszinte válaszon....Leült én pedig mellé telepedtem.

-Ha kíváncsi vagy válaszolok,bár úgy lenne igazságos ha a többiek is itt lennének.Bár ha akarod idehozathatom őket.-mondta egy huncut mosolyjal.

-Hogy?-kérdeztem döbbenten.

-Ti angol varázslók szerintem nem tudjátok de az unikornisoknak nagyon sok ereje van.Képesek a teleportációra is többek közt.Na akkor hozzuk ide őket vagy ne? Mondjuk annál a rétnél van nagyi és Dumbledor professzor is szóval az lenne jó ha visszamennénk.-csak pislogtam rá.-Na akkor eldölt.Mi megyünk.Hullócsillaag-szólalt meg hangosabban.Erre az egyszarvú odaügetett.-Vigyél vissza minket kérlek.-a teremtmény lehajolj majd becsukta szemeit.A szarva elkezdett világitani.Majd eltűnt minden és a mező szélén a fák takarásában találtam magunkat.-Köszönöm szépen.-ölelte át az állat nyakát.-Mehetünk Remus.-ugrott fek magával húzva engem is.Kisétáltunk a takarásból és tényleg ott volt mindenki akit mondott.Egy vörös hajú nő állt az igazgatónk mellett.Mit ne mondjak sugárzott belőle a felsőbb rendűség és az elegancia...Hirtelen csapott belém a felismerés hogy ki is az a nő.A magyar mágia ügyi miniszter....

-Naagyiii-sikította a Rebecka,aztán elkezdett szaladni kecsesen,könnyedén mintha neki ez csak séta lenne....Rávette magát a miniszter asszonyra...AKI CSAK MOSOLYGOTT!! Mintha ez mindennapos lenne.

-Kicsim nekem is hiányzotál de nyugodj le.Még megijeszted a fiukat.-mosolyodott el.Hamar én is csatlakoztam barátaimhoz és onnan néztem tovább őket.

-De nagyíííí.Képzeld találkoztam egy csomó kentaurral és teeljesen mások mint otthon meg az unikornisok is uuh képzeld találkoztam egy unikornissal akit Hullócsillagnak hívnak és lehet hogy tovább fog fejlődni.Segiteni akarok neki mert ha olyan lesz mint Night akkor biztos tetszene neki és végre neki is lehetne párja.Úgyhogy majd kéérd meg Dumbledor urat hogy had vigyük el meert az ooolyan jó lenne.Megmeg kéépzeld mentem Remussal lovagolni és ttök király volt meg ők annyira mások mint otthon bárki.Meg Heléna nemtom hon van de ugye visszajöön?-én csak nagy szemekkel bámultam rá.De ahogy körbepillantottam szinte mindenki.Ki hitte volna hogy ennyi energia van egy ilyen kicsi testben?!

-Kicsim nyugodj meg vegyél mééj levegőt majd csücsülj le.-Beck levágta magát törökülésbe majd felnézett.Ebben a pillanatban egy bagoly szállt a vállára.-Nos akkor megnyugodtál?-erre egy bólintást kapott válaszul.-Oké szívem.Na most be kell jelentenünk valamit picim.Te és Samy ide fogtok járni suliba a jobb kapcsolat miatt.

-Aham... Anne nagyi ez szép és jó,de elárulnád hogy akkor miért nem ezzel kezdted a napot?

-Mert tudom mennyire nehezen viseled a környezet  váltást meg mennyire ragaszkodsz a dolgokhoz.

-Aham.

-Itt beleszólnék-lépett elő az igazgató úr.-Mivel te eddig teljesen máshogy tanultad a mágiát,mármint pálca nélkül a nagymamád bepótolja veled a dolgokat és mindent magaddal hozhatsz mert külön szobát fogtok kapni a barátnőddel.-mi csak kapkodtuk a fejünket...Akkor most MI VAN?-És ők fognak titeket körbe vezetni és kisérgetni az első hetekben.Most fogunk titeket beosztani egy házba már csak Samanthára várunk.

-HMMM de ugye még haza ugorhatok majd?-itt felkacagtak.

-Hát persze hiszen még csak Július van.

-Hmm.Samy mikor jön?

-30perc.-válaszolta Becka nagyija.

-Nagyi én komolyan szeretlek imádlak de nem hagynál itt valük-itt felén intett-egy picit? Lenne pár kérdésem.-Hirtelen egy tűzcsóva csapott fel az emlitett előtt.Majd egy levél jelent meg.Kinyitotta majd elmosolyodott.

-Albus nem fogod ma beosztani őket.Ami azt illeti már csak egy órát maradhatunk.Sietnünk kell haza mert a népünk már vár.-fogalmazott rejtélyesen.-Becky megbeszélek pár dolgot Albussal majd értegy jövök.-azzal már indultak is.A síri csöndet amit maguk után hagytak Hagrid törte meg.

-Örülök hogy ide fogsz járni.Legalább valaki kordában fogja tartani ezeket a rosszcsontokat.-Itt Sirius és James felhorkantott.

-Mi a baj fiuk tán baj van?-pislogott ártatlanul.

.-IGEN!-vágták rá egyszerre.

-Oké mert nem érdekel.Na van pár kérdésem.Milyen itt tanulni?Milyenek a tanárok és a diákok?Lehet valakit szivatni? Mennyire türelmesek?-a kérdések csak úgy záporoztak belőle.Mi pedig mindenre válaszoltunk.Bár közben visszaindultunk Hagrid háza felé.Meséltek neki Pipogyuszról,a házvezetőkről, és alapjában mindenről.Hamar eltelt az idő és észrevettük hogy egy rokonlelket találtunk.Hasonlitott ránk mármint a Tekergőkre de mégsem....Ő sokkal kedvesebb volt és ártatlannabb...

(Rebecka pow)

-Gyere picim megyünk.-nyitott be Hagrid házába nagyi.Pedig nagyon nem akartam menni...Annyira szimpik voltak  a srácok.Főleg Remus...valamilyen furcsa érzés kap el akárhányszor megszólal...Meglódul a szívem és boldogság tölt el minden szavától....

-Ideje búcsúznom.-szóltam szomorúan.-Szeptemberben találkozunk.

-Vagy még hamarabb is-mondta Arya nagyi.Mindenkit megöleltem majd kiléptem a házból.Nagyival gyorsan a kapuhoz értünk.

-Mama megigértem Sophinak hogy vele utazom hazafelé...-néztem rá nagy szemekkel-szabad?

-Persze.Heléna legalább kirepüli magát.-Csak elmosolyodtam majd az erdőbe vettem magam.Átváltoztam igazi alakomba majd nekilódultam.Egy eldugodt tisztáson találtam meg az én pót anyukámat Heléna társaságában.Mikor meglátott hirtelen felém mozdult.Hatalmas lilás testével szinte körbevett."De mit vár az ember egy sárkánytól?"mosolyogtam kérdésén.Hiszen egyikünk sem ember.

Pont az

Hát az igazat megvallva nincs túl sok kedvem írni.De mivel nincs semmi dolgom írok.Valójában nem akarok többet írni...Annyira ki vagyok idegileg,érzelmileg hogy arra nincsenek szavak.Megígértem hogy nem panaszkodom...de akkor is...valamiért félek..rettegek hogy mi lesz ha nem írom ki magamból...Ígyis wáá...

Nincs kedvem írni,se verset se könyvet se semmit.A toll mi eddig mindíg velem volt olyan mint ha ellenem fordult volna.Nem jönnek a szavak,s nem jön semmi ami szokott.Csupán üresség.Keserű gondolatok fűszerezik minden percem.Komolyan nem tudom mit kellene tennem.De annyi baj van mostanában,annyi ismerősöm mondja el ami vele történt és közben ugye velem is történnek dolgok.

Meg rájöttem valamire.Minden férfi köcsög,tisztelet van kivétel nincs.Hallgatom hogy mi történik segítek ha tudok de kezd elegem lenni,de komolyan.Nem tudok pihenni,nem tudok aludni,nem tudok gondolkodni.A pasim meg alig beszél velem.Hát mit ne mondjak ez csak tetézi a gondokat.

.Írok mert írnom kell,mert egyedül nem bírom el.Rengeteg gondolat nyomja a szívem,ha nem írom le úgy érzem végem.Teljesen ki vagyok idegileg és folyamatosan az a dolog jár a fejembe amit leírtam.Úgy döntöttem hogy elmesélek egy történetet.Egy lányról aki hasonlított rám,de mégsem.Ő sokkalta másabb volt.Mégis megpróbálom elmondani a dolgokat ahogy ő látná.Ez egy több fejezetes kis történet.Az egészet egy kis monológ fogja összekötni amit mindíg a végére fogok rakni.Szóval kezdem az elsővel...

1 rész

(Yoriko pow)

Régen amikor önmagamat adtam azt mondták vad vagyok.Pedig csak én voltam maszkok és álarcok nélkül.Most pedig teljesen más vagyok.Megtörtek volna?Egyszerű a válasz.Igen.Megtörtek mert nem voltam elég erős és bátor hogy kiálljak magamért.De az ártatlant egykoron megvédtem.Igaz sokat kellett ezért is tűrnöm de érte...értük megérte.Most aki ezt olvassa azt hiheti hogy önzetlen vagyok,de téved.A végtelenségig önző vagyok. Hisz csak azért tettem hogy ne változzon semmi körülöttem.Hiszen az ember egy önző,kapzsi lény.De ez teszi az embert emberré.Ő is ilyen volt,de nem bánom. 

          Hisz hiába dobott el magától gesztusaival,tetteivel én akkor is szerettem.A szerelem a legnagyobb bűn amibe eshetünk,de az egyetlen amire szükségünk van.A szerelem a pokol legmélyebb bugyrába húz vagy a mennyország legszebb részére emel.A szerelem mindig változást hoz,hol pozitívat hol negatívat.De mi van ha szenvedünk a szerelem miatt??Van egyáltalán értelme egy férfi miatt szenvedni?Nem nincs.Akkor miért tesszük?Ezt senki sem tudja csak ez van és kész...Megváltoztam sajnos nem előnyömre.A barátaim kezdtek eldobni maguktól.Elkezdtem félni s rettegni....Nem mástól mint a magánytól.Féltem,rettegtem hogy egyedül maradok és végül majdnem bekövetkezett.Hiszen velem volt s van most is az én külön bejáratú Üstökösöm.Felperzselte mindíg az unalmat és képes volt visszahozni a régi énemből egy keveset.Aztán feltűnt az életemben egy Csillag.Egy bohókás,őrült csillag.Fénye beragyogott mindent.Felvidultam tőle.De a lelkem mélyén lévő sötétséget nem tudta fénye elérni és eltüntetni...Aztán az eddig éj sötét egemen kezdtek megjellenni a kisebb nagyobb fénypontok.Aztán jött Ő.Ő aki legjobban a tengerhez hasonlít,de mégis ő az én Napom,a drogom.Mindíg annyi boldogság sugárzik belőle,annyi szeretet...Szinte az egész férfi ragyog.Legalábbis én úgy látom.Ez a ragyogás annyira elvakít...Miatta kezdtem el újra hinni úgy igazán önmagamban és amikor azt mondta szeret...A legboldogabb embernek éreztem magam.Ez volt július 10-én.2 napot szinte végig beszéltünk.Kíváncsi vagyok emlékszik-e rá.Aztán egyre kevesebbet beszéltünk.Most pedig ott járunk hogy örülök hogy ha hetente egyszer beszélek vele.A szavai mögött már szinte nem is érzek érzelmet.Úgy érzem hogy megcsal...de csendben vagyok,nem szólok rá.Miért is tenném?Hisz szeretem.Annyi fájdalmat okoz ezzel...Kezdek olyan lenni mint rég..vagyis mégsem.A szívem mást súg.Hála a Napomnak.Hiszen a Nap éltet,de mégis pusztítja a környezetét.Mert ha túl közel megyünk hozzá megéget.Ő már szinte elhanvasztotta a lelkem.Nem bánom.Mégis a szívemen lévő sebek száma napról napra nő...Úgy érzem nekem már nincs szívem,...mert összetörték. S mielőtt megint összeforrt volna, még jobban összetörte egy újabb idegen, ezek után a vérereim szétszállították a testem minden porcikájába. Ezért nincs és már lehet nem is lesz.Mit tehetnék ez ellen?A válasz egyszerű.Semmit.Aki jobbá tette napjaim elhagyott és én nem állítottam meg.Miért tettem volna?Hisz tényleg szeretem.És akit igazán szeretsz azt elengeded.Neki egy szavába kerülne,de inkább nem kerül a szemem elé...A Nap azt mondta hogy bízzak az emberekben.De íme a példa hogy miért nem teszem.Megbíztam benne,elárultam neki mindent.Erre ő lelépett a szívemmel.Hát mit ne mondjak....Neki adtam,de ő....ő csak csak elvette....Tudom hogy csak én árzem úgy hogy elhagyott,mert nem kommunikál velem.De azt is tudom hogy csak sokat kell dolgoznia...Tisztában vagyok ezzel, de mégis...Fáj....

               Hallod ezt?Gondoltam megtörve.Ilyen ha egy szív kettétörik.Olyan mint egy néma sikoly,egy emberben lejátszódó haláltusa ahol a lelke a tét.Fáj...nagyon fáj...de tűrök.Hiszen az évek alatt is ezt tettem.Tűrtem hogy megaláznak,hogy átvernek,hogy kibeszélnek.Az én szívem már rég halott.Te tudtad volna csak meggyógyítani.De  én ezt elutasítottam.Nem lenne semmi értelme.Hiszen elvesztettem a hitem az emberekben.Nem látok már bennük semmi szépet és jót...

Ennyi voltam mára by:Yoriko

The black star's light

The Black Star's light: Harry Potter fanfic.A tekergők idejében kezdődik és Rebecka A. Evenstarról szól akinek kezében hatalmas erő van.Összebarátkozik a tekergőkkel és Perselus Pitonnal is.Ő lesz Harry kereszt anyja.Később Roxfortban fog tanítani.De az a második könyvben lesz.Az első nagyobb részben a helyszín Roxfort lesz többnyire  Beckyvel,Sammel és a tekergőkkel.
Ezt a könyvet nemrég kezdtem el írni szóval lassan lesznek belőle frissek.De lesznek ha minden jól megy:)
Nos felrakom az első fejit hogy ha tetszik valakinek hagyjon egy komit hogy szeretne folytatást vagy ha  nem akkor azt írja meg vagy valami.Előre is bocsika a helyes írási hibákért X'D

1 Fejezet

 -Naaaaa nagyi kérlek!! Megígérted hogy elmegyünk venni egy pálcát. – mondtam. És bevetettem könyörgő kiscica szemeimet. Erre ő csak felsóhajtott. Ez egyértelmű jele annak hogy én győztem a vitában.

- Rendben kicsim de akkor rögtön indulunk. - nézett rám ellent mondás nem tűrően . Én erre  tapsikolva ugráltam. mikor egy kicsit lenyugodtam a nyakába vetettem magam és megpusziltam.

- Köszi nagyi!!- erre átkarolt és eközben elkezdte simogatni a fejem.

- Semmit sem kell megköszönnöd picim mert tényleg megígértem. Csak elfelejtettem mert mostanában sok dolgom volt. Na de most már induljunk Becky. Hoppponálni fogunk úgyhogy erősen kapaszkodj belém.

- Rendben.- mondtam bizonytalanul.Megfogtam a bal kezét. Hirtelen erős rántást éreztem. Ez tartott körülbelül olyan 3 percig. Ezek után  egy macskaköves kanyargós úton találtam magam mellettem a halál nyugodt mamámmal.

- Gyere megyünk Olivanderhez. Ő a legjobb pálca készítő. - válaszra sem várva elindult. Csak kapkodtam a fejemet és miután észbe kaptam utána rohantam. Szinte senki sem volt még az utcákon. El is felejtkeztem arról hogy más időzónába  léptünk.  Itt még hajnal van. Az üzletek most kezdtek el nyitni. Mamám meg sem állt egy ősrégi üzletig amibe gondolkodás nélkül benyitott. Én megtorpantam. Nagyi észrevette és hátranézett. Lágyan elmosolyodott.

-Gyere kicsim nem kell félned.- megfogta a kezemet és behúzott az üzletbe. Én csak meglepetten pislogtam. Körbenéztem és mindenhol csak pálcák voltak. Hirtelen megszólalt bennem Sophie hangja.

„- Wáóóóó!!!! ez nagyon király!-szinte már ujjongott. ezen csak elmosolyodtam.

-Szerintem is. merre vagy most?-kérdeztem kiváncsian.

-Mingyárt  britanniában. Legközelebb te is velem fogsz jönni mert gyönyörű tájakat láttam.

-Rendben,de nekem most a nagyira kéne figyelni. Szóval ha megkérhetlek egy kis ideig maradj csenben.

-Rendben.’’- ezzel lezártnak tekintettük a beszélgetést. Akkor vettem észre hogy mama egy ősz  öreg bácsival beszélget. Rám nézett gondolom Olivander (mert más ember nem nagyon volt a boltban)és mosolyogva megszólalt.

-Szervusz kedveském. Annabella mondta az imént hogy neked keressek pálcát. Kérlek tartsd fel a pálcás kezedet.-felemeltem a jobb kezemet erre ő intett egyet a pálcájával és mérőszalagok röppentek elő a pult alól. Elkezdtek méregetni közben egy lebegő toll és papiros is feltűnt. Az öreg pálcakészítő egyszer csak otthagyott és a bolt végébe sietett. Csak pár percig volt hátul . Mikor visszajött  5 keskeny doboz volt a kezében. Mindegyiknek más szinű volt . Letette elém mindet és elkezdett valamit magyarázni de én nem figyeltem. Végignéztem a dobozokon és megakadt a szemem a halványlila csomagolásún.  Odaléptem és felvettem a kezembe.

-Olivander úr megnézhetném  ezt a pálcát?

-Hát persze. - lassan  levettem a tetejét. A pálca ami a dobozban volt az illatából ítélve valami fenyő lehetett. Lassan nyúltam érte és amikor a kezembe vettem melegség öntött el és szikrák pattantak ki a végéből.  Sophia hirtelen felmordult. „Most már ő is hozzánk tartozik’’ hallottam . Nem törődtem vele . Tekintetemmel a nagymamámat és Olivandert kerestem. Amikor megláttam őket elnevettem magam. Olyan döbbent képet vágtak hogy az már röhejes volt. Tátott szájjal bámultak én meg ettől csak még jobban nevettem. Megpróbáltam lenyugodni amíg ők összeszedték magukat. 

-Nos ez hamar megvolt. Adja ide hogy becsomagolhassam. - mosolygott. Bólintottam és átnyújtottam. Amikor olivander átvette a pálcát rögtön elejtette. az arcán fájdalmat vettem észre és döbbenetet.- Ez érdekes . Feletéb érdekes. Kérem vegye fel mert úgy látszik hogy ez a pálca most már csak önt fogadja el. Utána kérem tegye bele a dobozába. - Úgy tettem ahogy az öreg mondott. Ő a dobozt ezüst csomagoló papírba  burkolta.  Miután végzett átadta. 

-Nos mielőtt elmennek szeretnék magával beszélni Annabella. 

-Nagyi én megvárlak kint.- nem vártam meg a bele egyezését. Hamar kiléptem az immár nyüzsgő utcára.  Hirtelen egy szél löket áramlott át az utcán. A szél belekapott fekete hajamba és a szemembe fújta.  Kisepertem a az arcomból a hajamat és elkezdtem vizsgálgatni az üzletek kirakatait. Csak a legközelebbi üzlethez mentem. Ami egy könyvesbolt volt . A kirakatott elmélyültem tanulmányoztam amikor  hirtelen nekem jött valaki de olyan lendülettel hogy seggre estem. Bezzeg aki nekem jött nem tudott elvágódni. Ott tornyosult felettem egy fekete hajú és szemű eléggé izmos fiú. Ő csak pislogott.

- Ne segíts ha már egyszer fellöktél. –morgolódtam. Erre ő nem csinált semmit. Fújtam egyet és felálltam. Haragosan néztem rá. Elfordultam és visszaindult Ann-nagyihoz. Erre valaki megragadta a kezemet és visszarántott. Hátranéztem és az a tuskó fiú volt aki fellökött.

- Sajnálom hogy az előbb fellöktelek és utána nem segítettem .- miközben ezt mondta mélyen a szemembe nézett.

- Haa semmi baj.  De elengednél?- kérdeztem türelmetlenül.

- Oh hát persze. Egyébként a nevem Sirius  Black . Roxfortban tanulok. –elmosolyodott- Megtudhatnám kegyed nevét?

- Igen. A nevem Rebecka. Én magán tanuló vagyok és voltaképpen nem is ebben az országban élek. Se ha roxfortos vagy megtudhatnám hogy meik házba tartozol?

- Hogy -hogy nem is ebbe az országba élsz ? És a griffendél az én házam. - tette a végéhez büszkén.

- Azért nem élek ebben az országban mert magyar vagyok. -  erre a szemei kikerekedtek. És elkezdett furcsán vizsgálgatni. Nagyon zavart ahogy méregetett.

- Most  meg mi van?!- kérdeztem ingerülten. Erre magához tért a bambulásából.

- Semmi. Csak mindenki azt mondja hogy a magyarok agresszívak és beképzeltek meg hogy nagyon rondák de eddig úgy vettem észre hogy terád egyik sem jellemző….. túlzottan – tette hozzá a végéhez vigyorogva. Erre elmosolyodtam .

-  Nos örültem a találkozásnak Sirius Black de nekem most mennem kell mert a nagymamám már biztos vár.

- Én is örülök hogy találkoztunk Rebecka és remélem hogy még össze futottunk .- ezzel váltunk el. Visszasiettem a kiindulási helyemhez ahol a nagyim várt. 

- Jó hogy visszaértél. Na most be kell mennünk itt még egy helyre. Aztán el kéne menni az egyik ismerősömhöz. – bólintottam. El indult a macskaköves kisutcán.  Egészen egy apró üzletig mentünk ahonnan rengeteg bagoly huhogást és macska nyávogást hallatszott. 

- Te itt megvársz!- mondta ellentmondást nem tűrő hangon.

- Rendben . – válaszoltam bizonytalanul. Ezzel bevonult az üzletbe. Én csak türelmesen vártam de a 10. perc után elkezdtem türelmetlenkedni. Aztán hirtelen kinyílt az ajtó . Mamánál egy gyönyörű hóbagoly volt egy nagyobb ketrecben. Csak bámultam azt a gyönyörű lényt.  A mamám hangja hozott vissza a valóságba. Felém nyújtotta a kalitkát

- Tessék kicsim. Emlékszem hogy nagyon szerettél volna egy hóbaglyot .Hát  most megkapod. – tekintett le rám szeretettel teli szemekkel. Én csak néztem őt és jóságos mosolyát. Visszanéztem a gyönyörű hóbagolyra ami immár az enyém. Csak egy gondolkodás után szólaltam meg.

- Heléna lesz a neve.

- Nos akkor elmegyünk a Roxfortba is. –közölte tök mellékesen. A döbbenettől kitágultak a szemeim. Magyarázatként hozzátette.

-Meg kell látogatnunk egy régi barátomat Albust. Gondolom tudod ki ő.- bólintásom után megragadta a kezemet és újra hopponáltunk. Ezúttal egy ódon kastély állt előttünk.A kastély kapujához felérve egy öreg,magas hosszú fehér szakállú bácsi várt.  Bella nagyi felgyorsította lépteit így hamarabb  ért oda mint én. Heléna miatt csak sétálni tudtam. Láttam hogy beszélgetnek . Amikor oda értem mindketten el hallgattak. Az öreg úr felém fordult és kezét nyújtotta.

-Szervusz Rebecka a nagymamád már sokat mesélt rólad. Én Albus Dumbledor vagyok.

- Örvendek Mr. Dumbledor. 

- A nagymamáddal kettesben szeretnék beszélgetni. Addig majd Hagrid fog veled foglalkozni és ha igaz nemsokára megérkezik. – amire ezt ki mondta feltűnt a közelünkben egy hatalmas ember. Sötétbarna haja s bozontos szakálla között mosolygós,fekete szem ült. Nagy,öblös léptekkel közeledett felénk.

Alone

                                     

Hát ismét itt vagyok,kicsit negativabb dolgokkal.Mivel az én drága egyetlen egy szerelmem baszik rám,nem keres sőt van egy rossz előérzetem hogy megcsal...Na de rajta kívűl azt hiszem megbántottam egy szívemhez közel álló személyt.Szegény Manóról olyan vidit csináltam amiért haragszik rám....Ezért tiszta szomorú vagyok...De segáz majd lesz valami..Remélem...De basszus annyira egyedül érzem magam....

"A múlt sötét árnyékát féltem...

S a jövő fényébe kiléptem.

Fénytől majdnem szenesre megégve...

Gyorsan húzódtam vissza... a sötétbe.."

Nem fogok többé hinni az emberekben, mert egy ember becsapott. Gyűlölni fogom azokat, akik elrejtett kincset találnak, mert én nem találtam meg az enyémet.

 Az élet túl rövid ahhoz, hogy haragot tartsunk. Túl rövid ahhoz, hogy eltaszítsunk magunktól valakit anélkül, hogy meghallgatnánk, amit mondani szeretne.

Győzd le haragod, add fel büszkeséged. Nem érheti szenvedés azt, akit semmi sem béklyóz, akinek semmije sincs.

Ha a düh és az adrenalin egyesül, emberfeletti erejű vadállattá változtathat egy embert.

Az emberben mindig lesz elég méreg, hogy beköpjön vele másokat

Köszönöm... Akkor is, ha szerinted fölösleges. (...) Sérülések százait hordom magamban, miközben úgy kell tennem, mintha én lennék a világ legboldogabb embere. Ma legalább úgy éreztem, hogy valaki kézen fog, és azt mondja: nem vagy egyedül. (...) Úgy éreztem, hogy szeretnek, hasznos, fontos vagyok.

A tanulságnak fájdalom nélkül nincs értelme . Ez azért van, mert ha nem tudsz valamit feláldozni akkor nem kapsz semmit cserébe . De ha egyszer már kiálltál a fájdalom ellen és leküzdötted, akkor kapsz egy szívet , ami erősebb, mint minden más. Igen kapsz egy Acél szívet.

Látnunk kell, hogy a művészetben nem az iskola, nem a gyakorlat, nem a technika, nem az eltanulható módszer a fontos, hanem kizárólag az egyéniség. Egyedül ez képes arra, hogy újat, mást, az eddigiektől eltérőt alakítson.

Magam vagyok az oka, hogy egyedül vagyok. Meg se próbáltam, hogy tartozzak valahova. Nem tudtam, mit akarok, csak azt tudtam, mit nem akarok.

Nevetséges, amit most elárulok magának: én már annyira egyedül vagyok, hogy elbőgném magam a boldogságtól, ha valaki akarná, hogy vigyázzak rá. Valaki...

Én többre tartom a meghitt viszonyt a hódításnál, a nyugalmat a kalandoknál. És ami a fő, hogy bár vannak köröttem mindenféle férfiak, azért én egyedül fekszem és egyedül kelek, és ha hajnalban rám tör a félelem és a magány, nincs kit felhívjak, hogy jöjjön, és mentsen meg.

Lelkének sebe mélyült, de nem volt már olyan eleven. A csend, amely körülfogta, s kemény konoksággal visszhangozta magányos lépteit, mindig egy és ugyanazon körben forgó gondolatait, megnövesztette ugyan árvaságának érzetét, de már mindennapjainak részévé vált. Félt az estétől, amikor hazaért, s nem volt kire várnia. Félt a reggeltől, amikor egyedül ébredt, s nem figyelhette alvását, ébredését, jövés-menését annak a lénynek, akinek létezése teljesen betöltötte. A bénaság érzése, hogy valamit kitéptek lelke belsejéből, s hogy a csonk egyre vérzik, és soha nem gyógyul be, soha nem egészül ki - egy pillanatra sem hunyt ki. De most már mindez hozzátartozott az életéhez.

Az öröm mindig segít rajtunk, akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény.

Ennyi voltam mára Viszlát Yoriko voltam.