The Black Star's light: Harry Potter fanfic.A tekergők idejében kezdődik és Rebecka A. Evenstarról szól akinek kezében hatalmas erő van.Összebarátkozik a tekergőkkel és Perselus Pitonnal is.Ő lesz Harry kereszt anyja.Később Roxfortban fog tanítani.De az a második könyvben lesz.Az első nagyobb részben a helyszín Roxfort lesz többnyire Beckyvel,Sammel és a tekergőkkel.
Ezt a könyvet nemrég kezdtem el írni szóval lassan lesznek belőle frissek.De lesznek ha minden jól megy:)
Nos felrakom az első fejit hogy ha tetszik valakinek hagyjon egy komit hogy szeretne folytatást vagy ha nem akkor azt írja meg vagy valami.Előre is bocsika a helyes írási hibákért X'D
1 Fejezet
-Naaaaa nagyi kérlek!! Megígérted hogy elmegyünk venni egy pálcát. – mondtam. És bevetettem könyörgő kiscica szemeimet. Erre ő csak felsóhajtott. Ez egyértelmű jele annak hogy én győztem a vitában.
- Rendben kicsim de akkor rögtön indulunk. - nézett rám ellent mondás nem tűrően . Én erre tapsikolva ugráltam. mikor egy kicsit lenyugodtam a nyakába vetettem magam és megpusziltam.
- Köszi nagyi!!- erre átkarolt és eközben elkezdte simogatni a fejem.
- Semmit sem kell megköszönnöd picim mert tényleg megígértem. Csak elfelejtettem mert mostanában sok dolgom volt. Na de most már induljunk Becky. Hoppponálni fogunk úgyhogy erősen kapaszkodj belém.
- Rendben.- mondtam bizonytalanul.Megfogtam a bal kezét. Hirtelen erős rántást éreztem. Ez tartott körülbelül olyan 3 percig. Ezek után egy macskaköves kanyargós úton találtam magam mellettem a halál nyugodt mamámmal.
- Gyere megyünk Olivanderhez. Ő a legjobb pálca készítő. - válaszra sem várva elindult. Csak kapkodtam a fejemet és miután észbe kaptam utána rohantam. Szinte senki sem volt még az utcákon. El is felejtkeztem arról hogy más időzónába léptünk. Itt még hajnal van. Az üzletek most kezdtek el nyitni. Mamám meg sem állt egy ősrégi üzletig amibe gondolkodás nélkül benyitott. Én megtorpantam. Nagyi észrevette és hátranézett. Lágyan elmosolyodott.
-Gyere kicsim nem kell félned.- megfogta a kezemet és behúzott az üzletbe. Én csak meglepetten pislogtam. Körbenéztem és mindenhol csak pálcák voltak. Hirtelen megszólalt bennem Sophie hangja.
„- Wáóóóó!!!! ez nagyon király!-szinte már ujjongott. ezen csak elmosolyodtam.
-Szerintem is. merre vagy most?-kérdeztem kiváncsian.
-Mingyárt britanniában. Legközelebb te is velem fogsz jönni mert gyönyörű tájakat láttam.
-Rendben,de nekem most a nagyira kéne figyelni. Szóval ha megkérhetlek egy kis ideig maradj csenben.
-Rendben.’’- ezzel lezártnak tekintettük a beszélgetést. Akkor vettem észre hogy mama egy ősz öreg bácsival beszélget. Rám nézett gondolom Olivander (mert más ember nem nagyon volt a boltban)és mosolyogva megszólalt.
-Szervusz kedveském. Annabella mondta az imént hogy neked keressek pálcát. Kérlek tartsd fel a pálcás kezedet.-felemeltem a jobb kezemet erre ő intett egyet a pálcájával és mérőszalagok röppentek elő a pult alól. Elkezdtek méregetni közben egy lebegő toll és papiros is feltűnt. Az öreg pálcakészítő egyszer csak otthagyott és a bolt végébe sietett. Csak pár percig volt hátul . Mikor visszajött 5 keskeny doboz volt a kezében. Mindegyiknek más szinű volt . Letette elém mindet és elkezdett valamit magyarázni de én nem figyeltem. Végignéztem a dobozokon és megakadt a szemem a halványlila csomagolásún. Odaléptem és felvettem a kezembe.
-Olivander úr megnézhetném ezt a pálcát?
-Hát persze. - lassan levettem a tetejét. A pálca ami a dobozban volt az illatából ítélve valami fenyő lehetett. Lassan nyúltam érte és amikor a kezembe vettem melegség öntött el és szikrák pattantak ki a végéből. Sophia hirtelen felmordult. „Most már ő is hozzánk tartozik’’ hallottam . Nem törődtem vele . Tekintetemmel a nagymamámat és Olivandert kerestem. Amikor megláttam őket elnevettem magam. Olyan döbbent képet vágtak hogy az már röhejes volt. Tátott szájjal bámultak én meg ettől csak még jobban nevettem. Megpróbáltam lenyugodni amíg ők összeszedték magukat.
-Nos ez hamar megvolt. Adja ide hogy becsomagolhassam. - mosolygott. Bólintottam és átnyújtottam. Amikor olivander átvette a pálcát rögtön elejtette. az arcán fájdalmat vettem észre és döbbenetet.- Ez érdekes . Feletéb érdekes. Kérem vegye fel mert úgy látszik hogy ez a pálca most már csak önt fogadja el. Utána kérem tegye bele a dobozába. - Úgy tettem ahogy az öreg mondott. Ő a dobozt ezüst csomagoló papírba burkolta. Miután végzett átadta.
-Nos mielőtt elmennek szeretnék magával beszélni Annabella.
-Nagyi én megvárlak kint.- nem vártam meg a bele egyezését. Hamar kiléptem az immár nyüzsgő utcára. Hirtelen egy szél löket áramlott át az utcán. A szél belekapott fekete hajamba és a szemembe fújta. Kisepertem a az arcomból a hajamat és elkezdtem vizsgálgatni az üzletek kirakatait. Csak a legközelebbi üzlethez mentem. Ami egy könyvesbolt volt . A kirakatott elmélyültem tanulmányoztam amikor hirtelen nekem jött valaki de olyan lendülettel hogy seggre estem. Bezzeg aki nekem jött nem tudott elvágódni. Ott tornyosult felettem egy fekete hajú és szemű eléggé izmos fiú. Ő csak pislogott.
- Ne segíts ha már egyszer fellöktél. –morgolódtam. Erre ő nem csinált semmit. Fújtam egyet és felálltam. Haragosan néztem rá. Elfordultam és visszaindult Ann-nagyihoz. Erre valaki megragadta a kezemet és visszarántott. Hátranéztem és az a tuskó fiú volt aki fellökött.
- Sajnálom hogy az előbb fellöktelek és utána nem segítettem .- miközben ezt mondta mélyen a szemembe nézett.
- Haa semmi baj. De elengednél?- kérdeztem türelmetlenül.
- Oh hát persze. Egyébként a nevem Sirius Black . Roxfortban tanulok. –elmosolyodott- Megtudhatnám kegyed nevét?
- Igen. A nevem Rebecka. Én magán tanuló vagyok és voltaképpen nem is ebben az országban élek. Se ha roxfortos vagy megtudhatnám hogy meik házba tartozol?
- Hogy -hogy nem is ebbe az országba élsz ? És a griffendél az én házam. - tette a végéhez büszkén.
- Azért nem élek ebben az országban mert magyar vagyok. - erre a szemei kikerekedtek. És elkezdett furcsán vizsgálgatni. Nagyon zavart ahogy méregetett.
- Most meg mi van?!- kérdeztem ingerülten. Erre magához tért a bambulásából.
- Semmi. Csak mindenki azt mondja hogy a magyarok agresszívak és beképzeltek meg hogy nagyon rondák de eddig úgy vettem észre hogy terád egyik sem jellemző….. túlzottan – tette hozzá a végéhez vigyorogva. Erre elmosolyodtam .
- Nos örültem a találkozásnak Sirius Black de nekem most mennem kell mert a nagymamám már biztos vár.
- Én is örülök hogy találkoztunk Rebecka és remélem hogy még össze futottunk .- ezzel váltunk el. Visszasiettem a kiindulási helyemhez ahol a nagyim várt.
- Jó hogy visszaértél. Na most be kell mennünk itt még egy helyre. Aztán el kéne menni az egyik ismerősömhöz. – bólintottam. El indult a macskaköves kisutcán. Egészen egy apró üzletig mentünk ahonnan rengeteg bagoly huhogást és macska nyávogást hallatszott.
- Te itt megvársz!- mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
- Rendben . – válaszoltam bizonytalanul. Ezzel bevonult az üzletbe. Én csak türelmesen vártam de a 10. perc után elkezdtem türelmetlenkedni. Aztán hirtelen kinyílt az ajtó . Mamánál egy gyönyörű hóbagoly volt egy nagyobb ketrecben. Csak bámultam azt a gyönyörű lényt. A mamám hangja hozott vissza a valóságba. Felém nyújtotta a kalitkát
- Tessék kicsim. Emlékszem hogy nagyon szerettél volna egy hóbaglyot .Hát most megkapod. – tekintett le rám szeretettel teli szemekkel. Én csak néztem őt és jóságos mosolyát. Visszanéztem a gyönyörű hóbagolyra ami immár az enyém. Csak egy gondolkodás után szólaltam meg.
- Heléna lesz a neve.
- Nos akkor elmegyünk a Roxfortba is. –közölte tök mellékesen. A döbbenettől kitágultak a szemeim. Magyarázatként hozzátette.
-Meg kell látogatnunk egy régi barátomat Albust. Gondolom tudod ki ő.- bólintásom után megragadta a kezemet és újra hopponáltunk. Ezúttal egy ódon kastély állt előttünk.A kastély kapujához felérve egy öreg,magas hosszú fehér szakállú bácsi várt. Bella nagyi felgyorsította lépteit így hamarabb ért oda mint én. Heléna miatt csak sétálni tudtam. Láttam hogy beszélgetnek . Amikor oda értem mindketten el hallgattak. Az öreg úr felém fordult és kezét nyújtotta.
-Szervusz Rebecka a nagymamád már sokat mesélt rólad. Én Albus Dumbledor vagyok.
- Örvendek Mr. Dumbledor.
- A nagymamáddal kettesben szeretnék beszélgetni. Addig majd Hagrid fog veled foglalkozni és ha igaz nemsokára megérkezik. – amire ezt ki mondta feltűnt a közelünkben egy hatalmas ember. Sötétbarna haja s bozontos szakálla között mosolygós,fekete szem ült. Nagy,öblös léptekkel közeledett felénk.
