Pár vers

Hát még mindig esik a hó és olyan téli hangulat van. Szóval gondoltam felteszek egy verset a télről amit én irtam, utána lesz egy az őszről majd a lelki világomról.Ezek után lesz egy vagy kettő hülyeség is.Főleg Grétuci buzdít arra hogy frisseljek szóval ezt a verset neki ajánlom. Köszönöm még Matcsikának is aki segit néhanéha ha nem találok valamire rímelő szót vagy szavakat.

A Tél

1. Esik a hó, fehér csipke szántja az eget

 Nem csoda itt a tél, ez jár vele.

Fehér hótakaró borítja a dombokat,

A háztetők is fehéren ragyognak.

Mikor leszáll az éj,a havas dűlékre,

Mindenki szívére leszáll a béke.

Benn,a házban idilli hangulat,

Mindenki alszik,márcsak a tűz hangoskodhat.

Csak egy gyertya ég a szobában,

Szelíd fényt adva a kinti éjszakának.

Mikor éjfélt ütött az óra,

Amikor már mindenki tért nyugovóra,

Angyal szállt le az égből.

Megszentelt minden ami élő.

Aztán rákezdett az égi kórus,

S kidugta fejét egy álmos mókus.

Felkeltek a szomszédos erdőben az állatok,

És az angyalnak mutattak hódolatot.

Miután a zene véget ér,

Az erdő nyugovóra tért.

Másnap felkeltek a gyerekek,

Ajándékosztásra ébredtek.

                              

1.                                             AZ Ősz

Nos ezt a verset egy réten irtam amikor kint feküttem.Szóval tájleiró költemény. Nem irtam le hogy pontosan hol vagyok szóval azért irtam ezt a kis magyarázatot.

                                   Tarkul az erdő
                                   Legyünk boldogak ettől.
                                   Végre tele van színnel a természet,
                                   Hogy ne legyen unalmas az élet.
                                   Az őszi erdőben csendesebb az élet,
                                   Nemhiába,a legtöbb madár elköltözött délre.
                                   Az erdőt szinte az őzek és rókák lakják,
                                   Mert elmentek a madárkák.
                                   Maradtak még a nem költöző madarak,
                                   Tényleg nagyon kevesen maradtak.

                                   A fák levelei az erdőben,
                                   Színes fövenyszőneg miben,
                                   Vörös,sárga,zöld és bordó
                                   Annyira szín található!
                                   Sosem tudok betelni ezzel a csodával,
                                   Ugyanúgy mint ezzel a világgal.

                                   De sajnos nemsokára haza kell mennem,

                                   Sajnos semmi sem tarthat örökre.

                                   Ám ha holnap tizenkettőt üt az óra,

                                   Visszatérek ide azon nyomban.

                                                        AZ ÉLET SZÁMOMRA
                                 
                      Az élet számomra egy ketrec,
                     Egy ketrec amiből kitörni nem lehet,
                     De csak néha érzem így,
                     Valamikor az élet nagyon víg.
                     Néha vannak olyan napok
                     Ahol nincsen szép gondolatom.

                     Nagyon kevesen fogadnak el,

                    és nagyon kevesen ismernek el.

                     Néha úgy érzem elegem van az életből,

                    Nem is csoda a sok szressztől.

                    Az egyik szülő elégedett a másik nem,

                    Nem tudják eldönteni mi jó nekem.

                    Én tudom számomra mi a jó.

                    De az anyám nem,és ez nem frankó!

                    Folyton ordít,büntet és felhúzza magát,

                    Ő nem tudja hogy ezzel csak magának árt.

   Most jöjjön valami vicces is mert eddig titta depis voltamXD



                                        Géza és GYula

                                   Gyuszi áll a ház előtt ,
                                   Géppisztojjal lőve őt.
                                   Akit pedig lő,
                                   Egy Géza ő.
           
                                   Segítettek a GYulának
                                   Kinyirni a Gézukát.
                                   Elmentek a házába,
                                   Golyót eresztettek az agyába.
                                   S azért nyirták ki a Gézát,
                                  Mert ő kinyirta a Rozalindát.
                                  S midőn a golyó agyához érve,
                                 Koporsóba tették öröklétre.




                                                             Őzike

                           Ablak alatt az őzike
                           Ráugrott a Győzike
                           Rákúszik az őz lábára egy kigyó,
           Győzike felkiállt: Jajj ez nagyon KÍGYÓÓ!    



ENNYI LENNE MÁRA
CHU  PUSZI

            YORIKO